Ez a rész rövid lett legalábbis nem akkora amekkorát szerettem volna. Azért jó olvasást. :) :D
Sakuro Kobura (lány föszereplő)
-Hidd el itt sokkal jobb lesz.-mondta apa mikor le szálltunk a repülőből.
-Mindig ezt mondod-néztem rá kétszínű szememmel.Bal.vörös.Jobb fekete.Bár apa most nem láthatta a bal oldali szememet.A vörös hajammal mindig eltakarom csak otthon fogom fel kis copfba. Így is meg szoktak nézni a hosszú vörös hajammal és a vágott fekete szememmel. Igen ázsiai szemem van.Anyámtól.
-Biztos van valami jó abban ,hogy ideköltöztünk.-hmm ezt még nem is halottam tőle.
-Azon kívül,hogy nem fogják húzogatni a szemüket,mert ázsiai vagyok nincs ebben semmi jó.A szemem még mindig ott van.Rémlik?!
-Nem én tehetek róla,hogy a büdös apámtól átvittem azokat a rohadt sejteket.-kelt ki magából jó édes apám.
-Mi van?Milyen sejteket?
-Pofa be mindenki minket néz.-morogta az orra alatt
-Jó de....-
-Csitt.-vágott a szavamba-csak menj hívj egy taxit.Addig hozom a cuccokat.-Kösz apa szeretlek puszi-puszi imádlak.
De vajon miről beszélt?Papi is ilyen volt?Ezt még nem is mondta.Nem igaz semmit sem mond el pedig az apám.És azt nem értem ,hogy mire jó ez az örök nőzés ,hogy folyton máshoz megyünk.Persze mindegyik nőt feleségül kérte és úgy lett volna,hogy az anyám lesznek.(kivéve egy aki csak két hétig bírta)De nem öngyilkosok lettek öngyilkosok!!!!!!!!!!!!!!!És mind apám miatt.Legalábbis én arra jutottam.Én vagyok az egyetlen nő aki nem lett öngyilkos mégis vele élek.De ha azt mondanák még ha az apám is a képébe röhögnék és ezt mondanám"Hülye vagy ez az én életem"
Kiértem a repülőtérről. Megálltam az út szélén a számba tettem a kezem és fütyültem egy nagyot.(Ezt még az egyik kedvenc tesitanárom tanította nekem.)Erre persze vagy 5 taxis ált meg elötem. Hah ez mindig beválik. Beszálltam az egyikbe.
-Egy kicsit még várni kell az apámra mondtam .
-Rendben.-mondta japánul.Még szerencse ,hogy anyám jóvoltából,tanultam ezt a nyelvet.
Megláttam ahogy apa cipeli a rengeteg csomagot.
-Siess már.-kiabáltam oda.
-Segíthetnél.
-Te vagy a férfi ne siránkozz-a kiabáltam a nyitott ajtón át.
-Segítsek neki?-kérdezte a férfi.
-Áh elbírja egyedül is
-Háááát jóóó.-úristen ezt úgy mondta mintha az lenne az élet célja,hogy segítsen és most elutasítotték.
Apa betette a kocsiba a csomagokat és be szált mellém.
-Hova?-kérdezte a sofőr.Apa mondott valami helyet .A sofőr beindította a kocsit és már mentünk is
-Na és most ki az új áldozat?-néztem rá tetetett érdeklődéssel.
-Nem áldozat.
-Á nem csak eddig minden nő meghalt aki egy kicsit is veled élt-förmedtem rá
-Te még nem.
-Én a lányod vagyok!!!
-Teljesen ugyan az.
-Nem,nem ugyan az! én a vér szerinti lányod vagyok.Vér.Érted? Egy sejtek.Persze hogy, nem leszek öngyilkos az apám miatt.
-Azok a nők NEM miattam lettek öngyilkosak.-Kiabált
-ÁÁÁÁ neeeeeem.-ekkor felpofozott .Még soha sem ütött meg soha.Az arcomat fogtam.Fogadni mernék rá,hogy most piros
-Ne többé ne gyanúsíts-sziszegte-ENGEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hallgattam.
-Nem hallom.
-Jó-suttogtam
-Igen?
-Jó -kiabáltam
-Valami baj van?- kérdezi a taxis.Hát persze ő nem érthette mert nem az ő nyelvén vitatkoztunk.Még szép,hogy nem kötjük mások orra alá ezeket a dolgokat.
-Semmi nyugodtan vezessen tovább-mondta a drága apucik-ám a taxisofőrnek.
Ezután senki sem szólt senkihez.Fél óra múlva egy ki*aszott nagy kertes ház ellőt parkolt le.Komolya nagyon nagy és hosszú volt és még a kert is nagy vagyis elülső rész.
A nő eléggé pénzes lehet. Kiszálltunk a kocsiból apa kivette csak az én bőröndjeimet. (Na de mért csak az enyémet?)És mondta a taxisnak hogy még várjon egy kicsit A házból kijött egy kb. velem egy idős fiú.Úristen ennek még gyereke is van?
- ŐŐ..apa a nőnek gyereke van?-néztem rá értetlenül.
-Nem
-Akkor ő ki volt és mér' csak az én böröndömet vetted ki?
-Huh-sóhajtott egyet-az a helyzet ,hogy itt csak Te fogsz lakni.-Mi van???-Ez egy kollégium.Ide csak különleges gyerekeket vesznek fel és nem,nem fizetik le őket a szülők.Na az a lényeg ,hogy te itt fogsz lakni. ÉN a nőhöz fogok beköltözni-legalább nem láthatom a képed-bent majd eligazítanak.
-Sok szerencsét -szált be a kocsiba apa azzal el is húzott .Hát jó gyorsan lepasszolt.Na mindegy.Csak azt nem értem ,hogy különleges gyerekeket hogy választják ki?Egyáltalán csak gimis gyerekekről van szó?ÉS én mért lennék különleges amikor nem tudok semmit két nyelv ennyi.Furcsa szem és haj.De nem különleges hanem furcsa.OoOOOkéééé.Na mindegy
Lenyomtam az ajtó kilincset. Azonnal egy recepciós pult féle fogadott.
-Kopogni luxus?-kérdezi a vén banya aki a pult mögött ált.
-Bocsánat-csuktam be az ajtót.Kopogtam. A vénség kinyitotta az ajtót.
-Tévészerelő?-kérdezi
-Nem
-Villanyszerelő?
-Nem.
-Vízszerelő?
-Ne-em.
-Akkor mit keres itt?-sandít rám
-Én vagyok az új lakó. Sakuro Kobura.
-Á jöjjön csak be.-ahogy belépek mindenhol káosz .Kisgyerekek rohangálnak. Dadák a pici babákat ringatják. Velem egyidős korú fiúk pókereznek az egyik asztalon. Lányok viháncolnak miközben a fiúkat nézik. Egyetemista fiúk sörözgetnek a büfében.Úristen mi van itt?
-Mutatkozzon be.-nézett fel rám a nénike
-Ekkora hangzavarban még egy bogár se hallana.
-Lecsendesítsem őket?-kérdezi-Bár nem hiszem ,hogy nagyon menne.
-Á nem kell majd én megoldom. Felnéztem-mert ugye a banya kisebb volt nálam két fejjel-POFA BEEEEEEEEEE.-kiabáltam. Erre mindenki befogta a száját. Komolyan mindenkinek csukva volt a szája.
-Heló én az új lakó vagyok. Sakuro Kobura. De nyugodtan hívjatok Sakunak.-5 percet vártam,de semmimindenki néma csendben még a nénike se bírt megszólalni. Mi van ezekkel?
-ŐŐŐőőőőőő.....most már beszélhettek....tudjátok...szabad-kínosan mosolyogtam.Erre mindenki nagy levegőt vett.Kerek értetlen szemekkel rám néztek A babák újra elsírták magukat,a nagyobb sugdolóztak.
-Most mi van és csak szót kértem ennyi. -A nénire néztem.Ő sóhajtott egyet és intett a kezével,hogy kövessem. Megfogtam a 2 bőröndöm és mentem utána.Elvezetett egy hosszú folyóson amin ajtók voltak,utána egy csigalépcsőn felmentünk .(A bőröndjeimet a lépcső mellet hagytam. Majd kérek segítséget,hogy hozzák fel nekem.)A lépcsőn felérve balra mentünk utána meg csak kanyarogtunk a folyósokon ide oda míg megékeztünk az egyik szobához.
-Na ez lesz a tiéd.-mondta és kinyitotta előttem az ajtó. A szoba elég nagy
.Az ágyam az íróasztal fölött volt.Vannak babzsákok és egy nagy tévé sok CD-vel .A szoba vörös és fekete színekkel volt tele.A fal vörös a bútorok feketék és így tovább.
-Ez a szoba egy fiú-é volt,ő már elment ebből a házból .Így megkapod te.Ja és vigyázz mit parancsolsz.
-Mi.....-kérdeztem volna de már itt sem volt.Hát ok. Úgy se szoktam nagyon parancsolgatni....
